2013. január 15., kedd

Vérédes Játékok 3.fejezet 1. rész

Körülbelül egy hét telt el. Kai és Jan közötti vonzódás kezdett egyre mélyebbé és szenvedélyesebbé vált. Gondosan óvták szárba szökkenő szerelmüket mindenki elől, még a többiek elől is, nehogy mesterük megtudja, mielőtt még komolyabbra fordulnak közöttük a dolgok.

Az egész kastély egy fogadásra készült. Mindenki izgatottan várta a nagy nap eljövetelét. A többiek annyira elmerültek az előkészületekben, hogy észre sem vették, amikor Jan és Kai néhány percre külön vonultak. Egy közeli szobába lopóztak be, ahol senki sem volt.

Miután bezárták az ajtót, Kai rögtön a lány ajkaira tapadt, nyelvével gyengéden végigsimított alsó ajkán, így kérve bebocsátást a szájába. Jan résnyire nyitotta ajkait, megadva ezzel a lehetőséget a fiú számára és mikor megkapta, megtette. Nyelvével behatolt a szájába.

Szorosan ölelték és simogatták közben egymást. Eleget vártak ahhoz, hogy ma este végre megtörténjen az első forró éjszakájuk. Testük annyira felforrósodott, hogy nem bírtak magukkal. Kai vékony kapucnis felsője a kanapén landolt az ajtó mellett.

- Kai.... abba kellene... hagynunk. - lehelte a lány.

- Nem... - sziszegte összeszorított fogain keresztül, mikor a lány beletúrt a hajába.

Kai felkapta az ölébe a lányt, a falnak nyomta és mohón vette birtokba a száját. Jan ajkain halk nyögések jöttek ki, amik arra késztették a fiút, hogy tovább folytassa. A lány hirtelen eleresztette a száját és ajkaival a nyakát kezdte csókolni, fogaival gyengéden rásegítve.

- Megőrjítesz. - sziszegte ismét. Akarlak, most!

- Lassíts kicsit. - nyögte halkan Jan.

Mielőtt tovább mentek volna, valaki kopogott az ajtón. - Kai, Jan, bent vagytok? - érkezett a kérdés Chanyeol-tól.

Gyorsan szétváltak és igyekeztek megnyugodni. Kai visszavette a felsőjét és kinyitotta az ajtót a másik fiúnak, aki csak néhány pohárért ment be. Már csak pár óra volt a fogadásig és nekik mindennel készen kell lenniük, ha előtte még pihenni akarnak kicsit.


Mind jól szórakoztak az előkészületek során és örömmel ültek le a kertben, mikor megtudták, hogy van három teljes órájuk a nagy esemény előtt. A tizenkét fiú jó hangulatban tervezgette az estét, amellett, hogy ők vigyáznak majd a rendre.

- Remélem sok jó csaj lesz este. - kezdte el Lay.

- Ha jól számoltam, mindannyiunknak jut bőven. - kacsintott rájuk Luhan.

- Azért ne legyetek telhetetlenek. - intette őket óva Baekhyun.

A többiek egyszerre sóhajtottak fel. - Ne rontsd el a hangulatot, Hyung. - húzta el a száját Sehun.

- Hölgy is van a társaságban. - szólalt meg Kris mélyen búgó hanggal.

A többiek mind ránéztek. Kris csak akkor szólalt meg, ha szükség volt rá, nem szeretett feleslegesen fecsegni, de egy kiadós és jó hangulatú beszélgetésre, ráadásul ha szerinte értelme is volt, mindig kapható volt és benne volt minden jó tréfában is.

- Engem az érdekelne, hogy Jan kivel megy. - hangzott fel Suho hangja.

- Én is szeretném tudni. - csatlakozott Tao is.

- Gondolkozzatok! Csak három személy jöhet szóba: Kai, Chanyeol és Kris. - állt a lány oldalára D.O.

- És te is. - mutatott rá Sehun.

Kai csak szó nélkül hallgatta társait és nézte őket, ahogy egymással szórakoznak, végül nem bírta tovább. Meg kellett szakítania a találgatást. - Srácok, nem látjátok, hogy ezzel csak zavarba hozzátok?

A többiek csak zavartan pislogtak rá, Chanyeol ráadásul még bele is pirult a gondolatba, hogy esélye van a lánynál, miszerint ő kísérheti le a fogadásra. Szíve kihagyott pár ütemet, de mikor ismét a többiekre nézett, majd kiszakadt a mellkasából. Forgott vele a világ, annyira izgult.

- Chanyeol, jól vagy? Elsápadtál. - rázogatta finoman D.O.

- Jobb lenne, ha lepihennél. Kimerültnek látszol. - mondta Kris is.

A fiú szó nélkül bólintott, meghajolt és távozott a köreikből. A többiek nagyon aggódtak miatta, hisz nem szokott így viselkedni. A kint lévő kis társaság összenézett, majd ők is elindultak a lépcsőn fel a hálószobák felé.

Vérédes Játékok 2. fejezet 4.rész



Szorosan ölelte magához a lányt, száját egy pillanatra sem engedte el, még élvezni akarta ajkainak ízét egy kicsit, mielőtt tovább indulnak. Jan sehogy sem akart visszacsókolni, de ő nem adta fel. Nyelvével kezdte ajkait ostromolni, de semmi olyan reakciót nem kapott, ami pozitív lett volna, mégis folytatta. Éhes ajkai kezdtek lenyugodni és mikor finoman kezdte ízlelgetni a lányét, ő résnyire nyitotta őket és visszacsókolt. Kai meglepődött, amikor kihasználva a lehetőséget, átcsúsztatta nyelvét a lány szájába és nem tiltakozott.

Hangokat hallott, mintha valaki feléjük közeledne. Belesóhajtott a csókba, majd elengedte a lány száját, összeérintette a homlokukat és lehunyta szemeit. Most már tényleg menniük kellene, ha nem akarják, hogy bárki is így találja őket. Nem lenne szerencsés, ha a Mesterük megtudná, hogy mit csináltak. Még egy utolsó apró csókot lehelt a lány ajkaira, mielőtt indultak volna.


Ismét megragadta a kezét és siettek, egészen az ebédlő ajtajáig, ami kinyílt, mikor odaértek. Rajtuk kívül mindenki az asztalnál várt, és mikor a lány helyet foglalt, ők is követték a példáját. Hideaki ugyanúgy vele szemben ült az asztal másik oldalán, mint álmában, de most Kai ült a jobbján és Chanyeol a balján.

Vacsora alatt végig mindenki csendben volt. A fiúk felváltva néztek Mesterükre és a lányra, majd egymásra. Nem értették a helyzetet.Mikor felszolgálták a desszert utáni utolsó fogást, a férfi megvárta, míg mindenkinek kitöltik a kristály poharakba a friss nedűt, majd egy másik helyiségbe invitálta a lányt, hogy nyugodtan beszélhessenek.

Miután bementek, a lány szája tátva maradt. A szobának olyan hangulata volt, mintha a múltban járnának, minden olyan régiesnek tűnt és tele volt festményekkel. Szerette volna megismerni mindegyik történetét. Kíváncsian nyúlt az egyik kép keretéhez, lágyan végigsimítva rajta.

- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. - szakította félbe tevékenységét Hideaki.

- Én köszönöm. - hajolt meg a lány.

- Biztos kíváncsi vagy miért kérettelek ide. - kezdte el a férfi. - Szerettelek volna jobban megismerni.

A férfi a háta mögött termett. Beleborzongott az érzésbe, mikor a forró lehelete a bőrét érte és azonnal riasztották ösztönei, hogy amit tenni készül nagyon ellenére lenne és ezzel csak a családja haragját vívná ki. Felkészült arra, hogy meg kell védenie magát.

Hideaki nem bírt az érzékeivel. Akarta a lányt. Megakarta ízlelni minden lehetséges módon. Férfi érzékei hajtották előrébb, hogy olyat tegyen, amit a városban a fiatal lányokkal tesz minden éjjel, akaratuk ellenére veszi birtokba a testüket és úgy teszi magáévá őket, hogy iszik a vérükből, de most óvatosnak kell lennie, hisz egy Hatcher-rel áll szemben.

Ajkaival gyengéden kezdte kényeztetni a bőrét, de akárhogy is próbálkozott, a lány sehogy sem akart elcsábulni. Eddig még sosem akadt se az emberek, se a vámpírok között olyan, akik ellen tudtak volna állni az ő csábításának.

- Kai. - suttogta a lány, mire a férfi felkapta a fejét.

Az az átkozott kölyök! Mi a frászt csinál, hogy a fiatal lányok odáig vannak érte? Pár évvel ezelőtt is ő akadályozta meg, hogy megkapja az egyik nagy klán örökösnőjét. A sérülései olyan súlyosak voltak, hogy hosszú időbe telt, míg begyógyultak. Arra szakadt ki gondolataiból, hogy valaki kopog az ajtón.

- Gyere. - szólt csalódottan a férfi.

- Bocsánat mester, de látogatód van. - nyitott be Kai az ajtón és hajolt meg előttük.

- Máris megyek. - válaszolta a férfi.

A fiú látta rajta, hogy valami történt és tudta, hogy a férfi az oka. Mérgében morgott egyet és a férfi után ment, aki már csatlakozott vendégéhez, de így sem zavartatta magát.

- Mit műveltél vele? - rontott rá mérgesen.

- Ahhoz neked semmi közöd. - próbálta lezárni Hideaki.

- Ha még egyszer hozzáérsz, megöllek! - fenyegetőzött Kai, majd ott is hagyta őket.

Forrt a dühtől és bárkit képes lett volna széttépni, aki ártani akarna a lánynak. Hideaki-nak szerencséje volt, hogy vendége volt, különben nem úszta volna meg néhány súlyos sebbel úgy, mint néhány éve.

Mikor visszament a szobába, ahol ott hagyta a lányt, már nem találta ott. Rohanni kezdett. A folyosón talált rá nem messze a szobáktól.

- Jól vagy? - kérdezte zaklatottan. - Nem sérültél meg?

- Semmi bajom. - nézett fel rá zavartan.

A lány arra lett figyelmes, hogy Kai megfogja a kezét és húzni kezdi magával a sötét folyosókon egészen addig, amíg egy üvegajtóig nem jutottak. Kai kinyitotta és együtt kiléptek rajta. Az ajtó egy gyönyörű kertbe vezetett, tele szökőkutakkal, padokkal, virágokkal és szobrokkal, melyek különböző színű égőkkel voltak kivilágítva.

A lány szája tátva maradt a csodálkozástól és mikor a fiú ránézett és látta, hogy tetszik neki a látvány, elmosolyodott és elengedte a kezét, hogy mindent megérinthessen, amit csak akar.


Boldoggá tette, hogy el feletetheti a lánnyal családja hiányát és mestere szemtelenségét. Gyönyörködött a kertet felfedező lányban, ahogy kíváncsiságtól hajtva ujjaival finoman megérinti a kert minden egyes apró darabkáját. Még sosem látott ilyet, de órákig képes lett volna elnézni.

Különös aura lengte körbe Jan-t, mintha mindig is idetartozott volna és a hely csak rá várt volna. Arra lett figyelmes, hogy a különleges rózsa, ami évek óta nem virágzott már, sőt hervadtan siratta a régi kort, melyben egy itt élő fiatal lány gondozta, most ereje teljében és minden gyönyörűségében pompázik, mióta ő itt van.

A lány nem tépett vagy vágott le belőle, csupán ujjaival gyengéden cirógatta őket, egyet-kettőt megérintett ajkaival is, amitől színük még élénkebbé vált.

- Köszönöm. - mosolygott rá a lány.

- Micsodát? - húzta mosolyra a száját Kai.

- Hogy megmutattad nekem.

- Szívesen. - simított végig ajkain ujjaival.

Apró léptekkel közeledett a még mindig a rózsákkal foglalkozó lányhoz és megállt mellette. Egyenlőre nem volt bátorsága megérinteni vagy megcsókolnia őt. Néhány perc kínos csend után végre megtette a következő lépést és megcirógatta a lány arcát. Képtelen volt ellenállni és összeérintette ajkaikat. Jan viszonozta a csókot, miközben egymást cirógatták az ölelés közben, de egyikük sem sejtette, hogy valaki a távolból figyeli őket.