2012. november 20., kedd

Vérédes Játékok 1.fejezet 4.rész

Teljesen lefagyva állt az ismerős alak előtt és nem hitt a szemének. Carlos állt előtte, aki gyerekkora óta része volt az életének. Még annak idején, kb tizenkét éves korában talált rá egy sötét utcában. Súlyos marások voltak a testén, vére lassan csorgott le a járdára. Már halálán volt, mikor megtalálta. Már abban a pillanatban különleges kapcsolat volt közöttük. Jan érezve a vér kötelékét akkor este vérével megmentette és a vérvonalába emelte, azóta elválaszthatatlanok.

Néhány perc várakozás után levette a kezét a szájáról, megragadta a csuklóját és olyan észrevétlenül ahogy csak lehetett, kiosontak a kastélyból. Átvágtak a kastélyt körülvevő erdőn, bepattantak a kocsiba és a városig meg sem álltak. Egy általuk rég ismert környékre mentek, ahol Lucian vérvonalának egy kis kolóniája élt egymással harmóniában. Az ottani egyik régi és romos templom parkjában álltak meg, ahol Carlos jelzett a környéket szemmel tartóknak, hogy minden rendben.

Az egyik falnál végre megálltak. Jan csak most kezdett magához térni a sokkból. Azt hitte csak képzelődik. A férfi mégegyszer utoljára körülnézett, majd odament hozzá és végigsimított az arcán.

- Carlos! - ölelte magához, amint ráeszmélt, hogy nem álmodik.
- Most már itt vagyok. - próbálta nyugtatni a lányt.
- Nem úgy volt, hogy Norvégiába mész? - értetlenkedett Jan.
- Te fontosabb vagy. Frank ment helyettem. - válaszolta Carlos.

Amint lazítottak az ölelésen, Jan szemében könnyek gyűltek, mert tudta, hogy Lucian felelősségre fogja vonni társát, amiért módosított a terven és inkább átadta a feladatát egyik nagybátyjának, Frank-nek. Carlos tudta mi jár a lány fejében, és készen is állt vállalni a következményét annak, hogy megtagadta, amire Lucian kérte, de csak azután, hogy itt végeztek és visszamentek Los Angeles-be. Remegő kézzel törölte le a lány könnyeit és hogy megnyugtassa egy apró és hosszú puszit lehelt a lány ajkaira. Berögzött szokás volt ez náluk, amit a vérvonalon kívüliek mindig is irigyeltek.

- Carlos, miért? - kezdte el, de a férfi rátette a mutatóujját a szájára.
- Nem Lucian az, akinek felelek. - válaszolta, majd ismét szorosan magához ölelte. - Lassan ideje lenne visszamenned, már biztos keresnek. Ha valami baj van....
- Tudom. - szakította félbe a lány.

Néhány pillanatig még nézték egymást, majd a lány elindult. Valami nagy baj készülődhet, ha Frank és a többiek megtagadták, amit Lucian kért tőlük és most akik csak tehették, itt vannak. Jó érzés volt, hogy nem kellett Hide-től függenie teljesen. A családjáért képes lenne még akár Lucian-nel is szembefordulni, ha arra lenne szükség.

Alig fordult ki az egyik háztömbből, mikor meglátta, ahogy Kai közeledik felé mosolyogva és írtó szexisen. Szinte azonnal tudta, hogy a fiú akar valamit, mert elárulta a huncut mosolya. Nem várta meg, amíg odaér, hanem azonnal futni kezdett, mert tesztelni akarta a fiút mit hajlandó megtenni azért, hogy elérje amit akar, ő pedig kiélhette a szokásos kíváncsiságát.

Kihasználta rafináltságát és rejtőzködő képességét, amit sokan úgy irigyelnek tőle, hisz mikor magányra vágyott, úgy el tudott tűnni még a családja elől is, hogy képtelenség volt megtalálni, még Carlos-nak is.

Befutott egy utcába, elrejtőzött a sötétben és várt. Kai hamarosan meg is jelent és őt kereste, ő pedig felmászott az egyik ház tetejére, hogy onnan tarthassa szemmel. Imádta, amikor az adrenalin elöntötte és ilyenkor tudta lemérni a korlátait. Kai kitartása szinte már lenyűgözte, és amikor már közel volt hozzá, gyorsan tovább állt, a fiú nemsokkal volt lemaradva tőle.

- Bújj elő. - csalogatta Kai a lányt.
- Keress meg. - mondta játékosan.
- Gyere elő vagy különben... - fenyegetőzött Kai.
- Különben mi lesz? - incselkedett vele a lány.

A közelből egy fiatal nő sikítása hallatszott, majd mindent betöltött a friss vér bódítóan édes illata. Jan képtelen volt megállni, hogy ne eredjen a nyomába. Mikor odaért egy vámpírt látott a nő felé tornyosulni, aki össze-vissza karmolta és harapta szegényt. Hagyta, hogy elöntse a harag és rátámadott a férfire, majd intett a nőnek, hogy fusson. Miután magukra maradtak, Jan egyetlen mozdulattal lyukat ütött a vámpír mellkasába, kivette a szívét és az utolsó cseppig is kiszívta a benne lévő vért.

Mielőtt magához tért volna a bódulatból, Kai már el is kapta. A falnak szorította, kezeit felnyomta a feje fölé és olyan közel hajolt, amennyire csak tudott. Néhány pillanatig mélyen egymás szemébe néztek, majd egymásnak estek. Ajkaik egymásba martak, testüket pedig nem lehetett megállítani. Hangos nyögések hagyták el a szájukat, mikor Kai végre mélyen a lányban volt. Kai ajkai levándoroltak a lány szájáról a nyakára. Úgy megszívta érzékeny bőrét, hogy kiserkent a vére, ő pedig örömmel nyalogatta le minden cseppjét. Idővel egyre halkuló nyögések töltötték meg az elhagyatott kis utcát.

Miután végeztek, Jan-nek arra sem volt ereje, hogy a saját lábán sétáljon, csak hagyta, hogy Kai az ölébe vegye és néhány perc múlva beüljenek a kocsiba. Halványan még érzékelte, ahogy a fiú befekteti az ágyba, majd megadta magát az álomnak és minden zaj megszűnt körülötte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése