2012. november 23., péntek

Vérédes Játékok 2.fejezet 1.rész

Mikor másnap magához tért, Kai már nem volt mellette. Kinézett az ablakon, már majdnem sötét volt. Ahogy az órára nézett, nem hitt a szemének. Nemsokára vacsoraidő lesz. Sietnie kell, ha nem akar elkésni és megakarja tudni Hide miért is hívatta őt Lucian helyett. Gyorsan összeszedte magát, majd az ajtóhoz rohant, de megtorpant, mikor a kilincsre tette a kezét.


Először Carlos-ra gondolt, majd a tegnap estére, ami Kai és közte történt. Mi ütött belé a múlt éjjel? Nem lett volna szabad megadnia magát, pláne nem úgy, hogy megígérte magának, hiába próbálkozik a fiú, nem ad neki esélyt, hogy elcsábítsa, de mégis sikerült neki. Mit gondolhat róla? Ő nem az a könnyen kapható típus. Most mit legyen? Tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna és ne foglalkozzon vele? Vagy ha kettesben lesznek kérdezzen rá?

Nagy levegőt vett, majd miután kifújta, lenyomta a kilincset és kinyílt az ajtó. Szemben Kai állt, a falnak támaszkodva és rá várt. Nagyot nyelt. Próbált nyugodt maradni és erőt venni magán, mikor visszafordult, hogy bezárja az ajtót. A fiú mellé lépett, jelezve, hogy indulhatnak.
Kai el is indult, ő pedig igyekezett tartani vele a lépést. Ahogy haladtak, egyre erősödött benne a gondolat, hogy meg kell kérdeznie tőle miért viselkedett úgy az elmúlt éjjel és miért csábította el. Jelentett ez neki valamit egyáltalán, netán csak egy egyéjszakás kalandot szeretett volna? Meg kell tudnia. Valahol félúton járhattak, mikor nem bírta magában tartani.

- Kai. - kezdte el.
- Hümm? - kérdezett vissza.
- Mi volt az tegnap este? - tette fel a lány az első kérdést, ami eszébe jutott.
- Mire gondolsz? - nézett rá kérdően.
- Arra, hogy tegnap este te és én.... - kezdte el, de a hangja elhalt.
- Csak egy ártatlan kis játék. - adta meg a választ.

Jan teljesen ledöbbent a fiú mondatától. Próbált megszólalni, de egy árva hang sem jött ki a torkán. Csak egy ártatlan játék? Ennyit jelent számára ami közöttük történt? Hogy lehet ennyire közömbös? Olyan érzése volt, mintha gyomorba vagy mellbe vágták volna. Szaggatottan szedte a levegőt és próbálta összeszedni minden erejét, hogy még többet megtudhasson a fiútól, de a kíváncsiságnak átadta a helyét a harag.

- Ártatlan játék? Neked ez csak arról szólt? Hogy képzeled, hogy csak így játszadozhatsz akárkivel? - kiabálta a fiúnak, miközben küzdött az ellen, nehogy elveszítse önuralmát.

Mikor nem kapott választ, megfordult és elindult vissza a szobája felé. Olyan düh tombolt benne, hogy képes lett volna bárkit széttépni, aki az útjába akad. Nemsokkal azelőtt, hogy a szobájához ért volna, Kai utolérte  és a falnak nyomta, kezeit megragadta és felszegezte a feje fölé, hogy mozdulni se tudjon, de a fiú nem tudta, hogy ez ellene nagyon kevés.

- Eressz! - kiabálta Jan.
- Eszemben sincs. - mondta lágy, de határozott hangon.
- Azt mondtam, eressz.... - nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Kai közben megtette a következő lépést és elhallgattatta ajkaival.

Először tiltakozott, majd amikor a fiú nem adta jelét annak, hogy el akarná engedni, lassan kezdett engedni, de csak lágyan és megfontoltan. Észre sem vették, hogy valaki figyeli őket, Jan azonban folyton fészkelődött és szabadulni akart, Kai azonban csak erősített a szorításon és még erősebben szorította magához.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése