- Nem! - ellenkezett, majd ajkaival újra a lányba fojtotta a szót.
Hiába próbálta eltolni magától, a fiú nem engedte el, sőt még azt sem hagyta, hogy megszakítsa a csókot, egyetlen pillanatra sem. Képtelen volt kiigazodni Kai-on. Az előbb még közömbösen állította, hogy csak egy játék volt, ami közöttük történt, most pedig szorosan tartja a karjaiban és csókokkal hallgattatja el. Mi ütött belé? Talán amiatt csinálta, mert számon kérte és kis híján a falnak szegezte élve a hatalmával, amitől valószínűleg megrémülve? Tudta egyáltalán ki is ő valójában?
Nem tudja, biztosan nem. Azt viszont igen, hogy Kris, aki múlt éjjel a vacsorához kísérte és végig kedvesen viselkedett vele nagyon is tisztában van vele, ahogy Chanyeol is. Ezért ültek mellé? Hide miket mesélhetett nekik? Érezte, hogy Kris-ben valamiért megbízhat, de miért érdekli őt annyira a fiú? Ősi ösztöne egyre inkább azt sugallta, meg kell ismernie őt.
Már arra gondolt, inkább erővel veszi rá Kai-t, engedje el, ezzel pedig tudtára adja kicsoda valójában. Nem tetszett neki ez a szemtelen stílus. Még hogy ő azok után a lábai előtt fog heverni, hogy gúnyosan és szemtelenül akar vele játszani. Olyan nincs! Engedte, hogy ösztöne vegye át az uralmat. Egy hangos, túlvilági morgással lökte el magától Kai-t.A fiú nagyot nézett, nem hitte el, amit lát. A lány szemei befeketedtek, előbújtak a Hatcher-ökre jellemző fogak, körmei megnyúltak és zabolázatlan vadság ült a tekintetében. Ekkor tudatosult benne, kivel is áll éppen szemben. Hogy véthetett ekkorát? Mesterük miért nem mondta el ki érkezik hozzájuk? Visszagondolt a tegnap esti vacsorára. - Miért engem hívtál és nem Lucian-t? - Visszhangzott a fejében ez a bizonyos mondat. Mikor végre megértette, térdre borult a lány előtt.
- Kérlek, bocsáss meg! Nem tudtam ki vagy. - mentegetőzött.
A sötétből Kris alakja tűnt fel, hogy megnézze minden rendben van-e a lánnyal. Mikor odaért hozzájuk, illedelmesen meghajolt, majd ránézett a mentegetőző fiúra. Alaposan szemügyre vette őt, de semmi jelét nem találta annak, hogy megsérült volna. Nagyot sóhajtott, majd visszafordult a lányhoz, rámosolygott és felkínálta a karját, amit ő örömmel el is fogadott.
Kai szó nélkül, lesütött fejjel sétált mögöttük, ők pedig jól elvoltak egymással. Úgy hatott, mintha évek óta ismernék egymást, de ez lehetetlen, hisz a Jan csak két napja érkezett. Vagy mégis? Kris sosem mondta ki mentette meg őt néhány évvel ezelőtt Londonban azon a bizonyos éjszakán, mikor egy vérszopó csapat támadta meg a várost.
Mire felocsúdott volna, már az asztalnál ültek, de Hide nem csatlakozott hozzájuk, éppen tárgyaláson volt, de kikötötte, hogy Jan a főnök addig, míg távol van. Chanyeol széles mosollyal fogadta őket. Amint mindenki helyet foglalt, a pincérek máris elkezdték felszolgálni a vacsorát.Az előétel, egy isteni krémleves volt, brokkoli és retek darabokkal. Nagyon ínycsiklandónak nézett ki, de megvárta, míg a többiek is megkapják. Lassan mindenki megkapta a saját adagját és végre elkezdtek enni.
A főétel egy mézes, mustáros sült hús különlegesség volt, ananász és paradicsom darabokkal megbolondítva és a desszert egy kókuszos sütemény volt, karamell szósszal.

Vacsora után nem várta meg, míg kihozzák a vacsora utolsó fogását, a több kancsónyi édes illattal csábító, friss és finom vért. Helyette inkább bekérette a szobájába, és addig gondolataiba merült, míg Kris meg nem jelent vele. Ahogy belekortyolt a nedűbe, eszébe jutott honnan olyan ismerős neki a fiú. Csak nem?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése