A fiú azóta kereste őt, de sehogy sem akadt a nyomára, most pedig itt van és megengedi, hogy mellette maradjon. Miután az utolsó cseppig kiitta, Kris elvette tőle a poharat, letette az asztalra és mellé ült. Nem szólt semmit, csak közel hajolt és gyengéden megcsókolta. Ösztönösen viszonozta a csókot, amit perceken keresztül csináltak, majd amikor ajkaik elváltak, Kris elmosolyodott.- Ezt már régen kiakartam próbálni. - suttogta Kris.
Néhány másodpernyi kínos csend ereszkedett rájuk. Kris látta Jan-en, hogy valami nyomasztja, de nem tudta hogyan segíthetne, inkább rákérdezett.
- Mi a baj? - simított végig a lány arcán.
- Semmi lényeges. - próbált hárítani Jan.
- Ugyan már! Látom, hogy van valami. - állapította meg a fiú.
- Csak nem értem Kai-t. - bukott ki belőle.
- Őt nehéz megérteni, pláne, ha ő sincs tisztában az érzéseivel. - magyarázta.
- Akkor miért mondja egyik pillanatban, hogy csak játszadozik velem, a következőben pedig már le is teper és megcsókol? - értetlenkedett a lány.
Kris nem hitt a fülének. Jól veszi ki a szavaiból, hogy vonzódik Kai-hoz vagy csak be beszéli magának? Észrevette, hogy Kai másképp viselkedik, mióta Jan betette a lábát a kastélyba. Mi történt közöttük, mikor Kai a lány után eredt azután, hogy az megszökött? Mindez nem számít, amíg a közelében lehet. Ismét csend ereszkedett közéjük, mire a lány váratlanul felpattant az ágyról és elindult kifelé, de mielőtt utolérhette volna, eltűnt.
Nem nézett senkit és semmit, csak rohant, ahogy tudott. A kertben kötött ki, ami tele volt szobrokkal és szökőkutakkal. Annyira elmerült az emlékeiben, hogy észre sem vette, a felé közeledő támadóját. Egy apró neszre kapta fel a fejét, de későn, támadója már lecsapni készült.
Sikítva riadt fel álmából. Idegesen kapkodta a fejét, hogy megtudja, álmodott-e vagy csak a lény támadása miatt vesztette el az eszméletét. Kai szaladt be hozzá aggódva, hogy megnézze jól van-e.
- Minden rendben? Az előbb sikítottál. - mondta lágy hangon a fiú.
- Hogy kerültem vissza a szobába? - kérdezte még mindig zaklatottan Jan.
- Vissza? Ezt hogy érted? - kérdezett vissza Kai.
- Nemrég kint voltam és rám támadt egy vérfarkasféle lény. - válaszolta.
- Szerintem csak álmodtál. Nemrég érkeztünk meg a reptérről. - simított végig az a lány arcán.
Mikor a fiú felállt az ágyról, hogy magára hagyja, elkapta a csuklóját, mire az ránézett. Képtelen volt megszólalni, de a fiú rögtön tudta, hogy mit szeretne, így visszaült mellé és szorosan átölelte. Nem tudta csak úgy otthagyni, annyira ártatlannak és szomorúnak tűnt. Furcsa volt számára, hogy a lány nem kényszeríti magát és egy megkönnyebbült sóhajjal oldódik fel az ölelésben. Olyan érzések kerítették hatalmába, amelyeket már majdnem elfeledett.
Lehunyta szemeit és mélyen beszívta a lány illatát. Kezeivel gyengéden végigsimított a hátán, mire jól esően felsóhajtott. Kicsit eltávolodott, hogy lazítson az ölelésen.
Jan reszketni kezdett a fiú karjaiban, mikor megérezte annak forró leheletét a nyakán, pont a bal oldalon, ahol nagyon érzékeny. Halkan felnyögött, amint azok az ajkak, amik rápihegték a forró levegőt a bőrére, most rátapadtak és finoman megszívták. Ez így nagyon nem jó. Ha nem hagyja abba a fiú, amit csinál, hamar elveszíti a fejét és olyan dolgok történnek majd köztük, amiknek nem lenne szabad. Várjunk! Ha így vonzódik a fiúhoz, az csak egy dolgot jelent: SZERELMES! Na ne! Az lehetetlen. Ő nem esik ilyen könnyen bele senkibe. Biztos csak az álom miatt van.
Mire feleszmélt, a fiú belehúzta az ölébe és olyan közel hajolt, hogy ajkaik súrolták egymást. Kai közelebb hajolt hozzá, de még mielőtt bármit is tehetett volna, kopogtak az ajtón, Jan kimászott a fiú öléből majd belépett Chanyeol.
- Chanyeol! - üdvözölte Kai.
- Kai! Hát te? - vonta kérdőre Chanyeol.
- Épp a szobámba indultam, mikor sikítást hallottam. - magyarázkodott a fiú a másiknak.
- Sikítást? - kérdezte aggódva. Történt valami?
- Csak rémálmom volt. - válaszolta Jan, miközben a kezeivel hadonászott.
- Szeretnél beszélni róla? - kérdezte Chanyeol, mikor közelebb ment hozzá és gyengéden végigsimított az arcán.
Jan válaszul megrázta a fejét, mire Chanyeol elmosolyodott.- Chanyeol, hagyd már szegény lányt! - csatlakozott hozzájuk egy újabb fiú.
- Baekhyun! - kiáltották egyszerre.
- Mivel fájdítjátok szegény fejét? - kérdezte nevetve Baekhyun.
A hangos nevetésre egy újabb fiú tért be hozzájuk, majd újabb három. A hangulat fergeteges volt, ahogy a srácok folyton egymást piszkálták, emlékeztette őt az otthoni meghitt beszélgetésekre. Mosolyogva nézett rajtuk végig, ahogy egymáson nevettek. Most már egyre kevésbé érezte kényelmetlenül magát. Míg a fiúk egymással voltak elfoglalva, ő addig bement a fürdőbe és készülődni kezdett, nehogy rá kelljen várni.
Mikor végzett és visszament, senki nem volt a szobába. Ilyen sokáig lett volna bent, hogy megunták a várakozást és itt hagyták? Nem gondolkodott tovább, az ajtóhoz sietett és mikor kinyitotta, nem hitt a szemének. Kai állt vele szemben a másik ajtónál és rá várt. Pont, mint álmában.
Nagyot nyelt, majd bezárta maga mögött az ajtót és elindultak.
- A többiek hová tűntek? - érdeklődött a lány megtörve a kínos csendet.
- Ők már az ebédlőben vannak. - válaszolta közömbösen a fiú.
- Te hogyhogy maradtál? - szólalt meg ismét.
- A szobám a tiéddel szemben van. - mondta, miután ugyanúgy megfogta a kezét, mint a reptéren.
Jan-nek kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, állandóan kereste a lehetősséget mikor szabadíthatja meg magát a fiú kezétől, de nem volt szerencséje. Addig mocorgott, míg majdnem teljesen sikerült kiügyeskednie a kezét a fiúéból, mire az válaszul a falnak préselte, kezeit feltolta a feje fölé és mélyen a szemébe nézett. Az a tekintet teljesen megbabonázta.
- Miért akarsz állandóan elszökni? - kérdezte lágyan, mégis alig hallhatóan.
- Mert nem szeretem, ha uralkodni akarnak felettem. - válaszolta.
Kai teljesen eszét vesztve vette birtokba a lány ajkait, mit sem törődve azzal, hogy ő alig képes visszacsókolni a döbbenettől. Erre vágyott azóta, hogy a reptéren találkoztak. Nemcsak azért fogta a lány kezét, hogy megvédje. Annyira élvezte a csókot, hogy teljesen elvesztette az időérzékét. Ekkor eszmélt rá, hogy a lány finoman taszigálja a mellkasát. Még nem akarta elengedni, de muszáj.

















