2012. november 29., csütörtök

Vérédes Játékok 2.fejezet 3.rész

De igen. Most már rájött. Kb egy évvel ezelőtt őt mentette meg egy kegyetlen lénytől, aki a fiatalabb vámpírok vérén élősködött és akkor ő volt a célpont. Súlyosan megsebesült és miután különös kegyetlenséggel kivégezte a lényt, felállította a fiút és elvitte magához, ahol ellátták a sebeit, kényelembe helyezték és biztosították, hogy csillapíthassa vérszomját. Sajnos mire másnap a fiú magához tért, ő már nem volt ott mellette, de hagyott neki üzenetet.

A fiú azóta kereste őt, de sehogy sem akadt a nyomára, most pedig itt van és megengedi, hogy mellette maradjon. Miután az utolsó cseppig kiitta, Kris elvette tőle a poharat, letette az asztalra és mellé ült. Nem szólt semmit, csak közel hajolt és gyengéden megcsókolta. Ösztönösen viszonozta a csókot, amit perceken keresztül csináltak, majd amikor ajkaik elváltak, Kris elmosolyodott.

- Ezt már régen kiakartam próbálni. - suttogta Kris.

Néhány másodpernyi kínos csend ereszkedett rájuk. Kris látta Jan-en, hogy valami nyomasztja, de nem tudta hogyan segíthetne, inkább rákérdezett.

- Mi a baj? - simított végig a lány arcán.

- Semmi lényeges. - próbált hárítani Jan.

- Ugyan már! Látom, hogy van valami. - állapította meg a fiú.

- Csak nem értem Kai-t. - bukott ki belőle.

- Őt nehéz megérteni, pláne, ha ő sincs tisztában az érzéseivel. - magyarázta.

- Akkor miért mondja egyik pillanatban, hogy csak játszadozik velem, a következőben pedig már le is teper és megcsókol? - értetlenkedett a lány.

Kris nem hitt a fülének. Jól veszi ki a szavaiból, hogy vonzódik Kai-hoz vagy csak be beszéli magának? Észrevette, hogy Kai másképp viselkedik, mióta Jan betette a lábát a kastélyba. Mi történt közöttük, mikor Kai a lány után eredt azután, hogy az megszökött? Mindez nem számít, amíg a közelében lehet. Ismét csend ereszkedett közéjük, mire a lány váratlanul felpattant az ágyról és elindult kifelé, de mielőtt utolérhette volna, eltűnt.

Nem nézett senkit és semmit, csak rohant, ahogy tudott. A kertben kötött ki, ami tele volt szobrokkal és szökőkutakkal. Annyira elmerült az emlékeiben, hogy észre sem vette, a felé közeledő támadóját. Egy apró neszre kapta fel a fejét, de későn, támadója már lecsapni készült.

Sikítva riadt fel álmából. Idegesen kapkodta a fejét, hogy megtudja, álmodott-e vagy csak a lény támadása miatt vesztette el az eszméletét. Kai szaladt be hozzá aggódva, hogy megnézze jól van-e.

- Minden rendben? Az előbb sikítottál. - mondta lágy hangon a fiú.

- Hogy kerültem vissza a szobába? - kérdezte még mindig zaklatottan Jan.

- Vissza? Ezt hogy érted? - kérdezett vissza Kai.

- Nemrég kint voltam és rám támadt egy vérfarkasféle lény. - válaszolta.

- Szerintem csak álmodtál. Nemrég érkeztünk meg a reptérről. - simított végig az a lány arcán.

Mikor a fiú felállt az ágyról, hogy magára hagyja, elkapta a csuklóját, mire az ránézett. Képtelen volt megszólalni, de a fiú rögtön tudta, hogy mit szeretne, így visszaült mellé és szorosan átölelte. Nem tudta csak úgy otthagyni, annyira ártatlannak és szomorúnak tűnt. Furcsa volt számára, hogy a lány nem kényszeríti magát és egy megkönnyebbült sóhajjal oldódik fel az ölelésben. Olyan érzések kerítették hatalmába, amelyeket már majdnem elfeledett.

Lehunyta szemeit és mélyen beszívta a lány illatát. Kezeivel gyengéden végigsimított a hátán, mire jól esően felsóhajtott. Kicsit eltávolodott, hogy lazítson az ölelésen.

Jan reszketni kezdett a fiú karjaiban, mikor megérezte annak forró leheletét a nyakán, pont a bal oldalon, ahol nagyon érzékeny. Halkan felnyögött, amint azok az ajkak, amik rápihegték a forró levegőt a bőrére, most rátapadtak és finoman megszívták. Ez így nagyon nem jó. Ha nem hagyja abba a fiú, amit csinál, hamar elveszíti a fejét és olyan dolgok történnek majd köztük, amiknek nem lenne szabad. Várjunk! Ha így vonzódik a fiúhoz, az csak egy dolgot jelent: SZERELMES! Na ne! Az lehetetlen. Ő nem esik ilyen könnyen bele senkibe. Biztos csak az álom miatt van.

Mire feleszmélt, a fiú belehúzta az ölébe és olyan közel hajolt, hogy ajkaik súrolták egymást. Kai közelebb hajolt hozzá, de még mielőtt bármit is tehetett volna, kopogtak az ajtón, Jan kimászott a fiú öléből majd belépett Chanyeol.

 - Chanyeol! - üdvözölte Kai.

- Kai! Hát te? - vonta kérdőre Chanyeol.

- Épp a szobámba indultam, mikor sikítást hallottam. - magyarázkodott a fiú a másiknak.

- Sikítást? - kérdezte aggódva. Történt valami?

- Csak rémálmom volt. - válaszolta Jan, miközben a kezeivel hadonászott.

- Szeretnél beszélni róla? - kérdezte Chanyeol, mikor közelebb ment hozzá és gyengéden végigsimított az arcán.

Jan válaszul megrázta a fejét, mire Chanyeol elmosolyodott.

- Chanyeol, hagyd már szegény lányt! - csatlakozott hozzájuk egy újabb fiú.

- Baekhyun! - kiáltották egyszerre.

- Mivel fájdítjátok szegény fejét? - kérdezte nevetve Baekhyun.

A hangos nevetésre egy újabb fiú tért be hozzájuk, majd újabb három. A hangulat fergeteges volt, ahogy a srácok folyton egymást piszkálták, emlékeztette őt az otthoni meghitt beszélgetésekre. Mosolyogva nézett rajtuk végig, ahogy egymáson nevettek. Most már egyre kevésbé érezte kényelmetlenül magát. Míg a fiúk egymással voltak elfoglalva, ő addig bement a fürdőbe és készülődni kezdett, nehogy rá kelljen várni.

Mikor végzett és visszament, senki nem volt a  szobába. Ilyen sokáig lett volna bent, hogy megunták a várakozást és itt hagyták? Nem gondolkodott tovább, az ajtóhoz sietett és mikor kinyitotta, nem hitt a szemének. Kai állt vele szemben a másik ajtónál és rá várt. Pont, mint álmában.


Nagyot nyelt, majd bezárta maga mögött az ajtót és elindultak.

- A többiek hová tűntek? - érdeklődött a lány megtörve a kínos csendet.

- Ők már az ebédlőben vannak. - válaszolta közömbösen a fiú.

- Te hogyhogy maradtál? - szólalt meg ismét.

- A szobám a tiéddel szemben van. - mondta, miután ugyanúgy megfogta a kezét, mint a reptéren.

Jan-nek kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, állandóan kereste a lehetősséget mikor szabadíthatja meg magát a fiú kezétől, de nem volt szerencséje. Addig mocorgott, míg majdnem teljesen sikerült kiügyeskednie a kezét a fiúéból, mire az válaszul a falnak préselte, kezeit feltolta a feje fölé és mélyen a szemébe nézett. Az a tekintet teljesen megbabonázta.

- Miért akarsz állandóan elszökni? - kérdezte lágyan, mégis alig hallhatóan.

- Mert nem szeretem, ha uralkodni akarnak felettem. - válaszolta.

Kai teljesen eszét vesztve vette birtokba a lány ajkait, mit sem törődve azzal, hogy ő alig képes visszacsókolni a döbbenettől. Erre vágyott azóta, hogy a reptéren találkoztak. Nemcsak azért fogta a lány kezét, hogy megvédje. Annyira élvezte a csókot, hogy teljesen elvesztette az időérzékét. Ekkor eszmélt rá, hogy a lány finoman taszigálja a mellkasát. Még nem akarta elengedni, de muszáj. 

2012. november 25., vasárnap

Vérédes Játékok 2.fejezet 2.rész

- Kai, engedj el, kérlek. - kérlelte a fiút.
- Nem! - ellenkezett, majd ajkaival újra a lányba fojtotta a szót.

Hiába próbálta eltolni magától, a fiú nem engedte el, sőt még azt sem hagyta, hogy megszakítsa a csókot, egyetlen pillanatra sem. Képtelen volt kiigazodni Kai-on. Az előbb még közömbösen állította, hogy csak egy játék volt, ami közöttük történt, most pedig szorosan tartja a karjaiban és csókokkal hallgattatja el. Mi ütött belé? Talán amiatt csinálta, mert számon kérte és kis híján a falnak szegezte élve a hatalmával, amitől valószínűleg megrémülve? Tudta egyáltalán ki is ő valójában?

Nem tudja, biztosan nem. Azt viszont igen, hogy Kris, aki múlt éjjel a vacsorához kísérte és végig kedvesen viselkedett vele nagyon is tisztában van vele, ahogy Chanyeol is. Ezért ültek mellé? Hide miket mesélhetett nekik? Érezte, hogy Kris-ben valamiért megbízhat, de miért érdekli őt annyira a fiú? Ősi ösztöne egyre inkább azt sugallta, meg kell ismernie őt.

Már arra gondolt, inkább erővel veszi rá Kai-t, engedje el, ezzel pedig tudtára adja kicsoda valójában. Nem tetszett neki ez a szemtelen stílus. Még hogy ő azok után a lábai előtt fog heverni, hogy gúnyosan és szemtelenül akar vele játszani. Olyan nincs! Engedte, hogy ösztöne vegye át az uralmat. Egy hangos, túlvilági morgással lökte el magától Kai-t.

A fiú nagyot nézett, nem hitte el, amit lát. A lány szemei befeketedtek, előbújtak a Hatcher-ökre jellemző fogak, körmei megnyúltak és zabolázatlan vadság ült a tekintetében. Ekkor tudatosult benne, kivel is áll éppen szemben. Hogy véthetett ekkorát? Mesterük miért nem mondta el ki érkezik hozzájuk? Visszagondolt a tegnap esti vacsorára. - Miért engem hívtál és nem Lucian-t? - Visszhangzott a fejében ez a bizonyos mondat. Mikor végre megértette, térdre borult a lány előtt.

- Kérlek, bocsáss meg! Nem tudtam ki vagy. - mentegetőzött.

A sötétből Kris alakja tűnt fel, hogy megnézze minden rendben van-e a lánnyal. Mikor odaért hozzájuk, illedelmesen meghajolt, majd ránézett a mentegetőző fiúra. Alaposan szemügyre vette őt, de semmi jelét nem találta annak, hogy megsérült volna. Nagyot sóhajtott, majd visszafordult a lányhoz, rámosolygott és felkínálta a karját, amit ő örömmel el is fogadott.

Kai szó nélkül, lesütött fejjel sétált mögöttük, ők pedig jól elvoltak egymással. Úgy hatott, mintha évek óta ismernék egymást, de ez lehetetlen, hisz a Jan csak két napja érkezett. Vagy mégis? Kris sosem mondta ki mentette meg őt néhány évvel ezelőtt Londonban azon a bizonyos éjszakán, mikor egy vérszopó csapat támadta meg a várost.

Mire felocsúdott volna, már az asztalnál ültek, de Hide nem csatlakozott hozzájuk, éppen tárgyaláson volt, de kikötötte, hogy Jan a főnök addig, míg távol van. Chanyeol széles mosollyal fogadta őket. Amint mindenki helyet foglalt, a pincérek máris elkezdték felszolgálni a vacsorát.

Az előétel, egy isteni krémleves volt, brokkoli és retek darabokkal. Nagyon ínycsiklandónak nézett ki, de megvárta, míg a többiek is megkapják. Lassan mindenki megkapta a saját adagját és végre elkezdtek enni.

A főétel egy mézes, mustáros sült hús különlegesség volt, ananász és paradicsom darabokkal megbolondítva és a desszert egy kókuszos sütemény volt, karamell szósszal.











Vacsora után nem várta meg, míg kihozzák a vacsora utolsó fogását, a több kancsónyi édes illattal csábító, friss és finom vért. Helyette inkább bekérette a szobájába, és addig gondolataiba merült, míg Kris meg nem jelent vele. Ahogy belekortyolt a nedűbe, eszébe jutott honnan olyan ismerős neki a fiú. Csak nem?

2012. november 23., péntek

Vérédes Játékok 2.fejezet 1.rész

Mikor másnap magához tért, Kai már nem volt mellette. Kinézett az ablakon, már majdnem sötét volt. Ahogy az órára nézett, nem hitt a szemének. Nemsokára vacsoraidő lesz. Sietnie kell, ha nem akar elkésni és megakarja tudni Hide miért is hívatta őt Lucian helyett. Gyorsan összeszedte magát, majd az ajtóhoz rohant, de megtorpant, mikor a kilincsre tette a kezét.


Először Carlos-ra gondolt, majd a tegnap estére, ami Kai és közte történt. Mi ütött belé a múlt éjjel? Nem lett volna szabad megadnia magát, pláne nem úgy, hogy megígérte magának, hiába próbálkozik a fiú, nem ad neki esélyt, hogy elcsábítsa, de mégis sikerült neki. Mit gondolhat róla? Ő nem az a könnyen kapható típus. Most mit legyen? Tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna és ne foglalkozzon vele? Vagy ha kettesben lesznek kérdezzen rá?

Nagy levegőt vett, majd miután kifújta, lenyomta a kilincset és kinyílt az ajtó. Szemben Kai állt, a falnak támaszkodva és rá várt. Nagyot nyelt. Próbált nyugodt maradni és erőt venni magán, mikor visszafordult, hogy bezárja az ajtót. A fiú mellé lépett, jelezve, hogy indulhatnak.
Kai el is indult, ő pedig igyekezett tartani vele a lépést. Ahogy haladtak, egyre erősödött benne a gondolat, hogy meg kell kérdeznie tőle miért viselkedett úgy az elmúlt éjjel és miért csábította el. Jelentett ez neki valamit egyáltalán, netán csak egy egyéjszakás kalandot szeretett volna? Meg kell tudnia. Valahol félúton járhattak, mikor nem bírta magában tartani.

- Kai. - kezdte el.
- Hümm? - kérdezett vissza.
- Mi volt az tegnap este? - tette fel a lány az első kérdést, ami eszébe jutott.
- Mire gondolsz? - nézett rá kérdően.
- Arra, hogy tegnap este te és én.... - kezdte el, de a hangja elhalt.
- Csak egy ártatlan kis játék. - adta meg a választ.

Jan teljesen ledöbbent a fiú mondatától. Próbált megszólalni, de egy árva hang sem jött ki a torkán. Csak egy ártatlan játék? Ennyit jelent számára ami közöttük történt? Hogy lehet ennyire közömbös? Olyan érzése volt, mintha gyomorba vagy mellbe vágták volna. Szaggatottan szedte a levegőt és próbálta összeszedni minden erejét, hogy még többet megtudhasson a fiútól, de a kíváncsiságnak átadta a helyét a harag.

- Ártatlan játék? Neked ez csak arról szólt? Hogy képzeled, hogy csak így játszadozhatsz akárkivel? - kiabálta a fiúnak, miközben küzdött az ellen, nehogy elveszítse önuralmát.

Mikor nem kapott választ, megfordult és elindult vissza a szobája felé. Olyan düh tombolt benne, hogy képes lett volna bárkit széttépni, aki az útjába akad. Nemsokkal azelőtt, hogy a szobájához ért volna, Kai utolérte  és a falnak nyomta, kezeit megragadta és felszegezte a feje fölé, hogy mozdulni se tudjon, de a fiú nem tudta, hogy ez ellene nagyon kevés.

- Eressz! - kiabálta Jan.
- Eszemben sincs. - mondta lágy, de határozott hangon.
- Azt mondtam, eressz.... - nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Kai közben megtette a következő lépést és elhallgattatta ajkaival.

Először tiltakozott, majd amikor a fiú nem adta jelét annak, hogy el akarná engedni, lassan kezdett engedni, de csak lágyan és megfontoltan. Észre sem vették, hogy valaki figyeli őket, Jan azonban folyton fészkelődött és szabadulni akart, Kai azonban csak erősített a szorításon és még erősebben szorította magához.


2012. november 20., kedd

Vérédes Játékok 1.fejezet 4.rész

Teljesen lefagyva állt az ismerős alak előtt és nem hitt a szemének. Carlos állt előtte, aki gyerekkora óta része volt az életének. Még annak idején, kb tizenkét éves korában talált rá egy sötét utcában. Súlyos marások voltak a testén, vére lassan csorgott le a járdára. Már halálán volt, mikor megtalálta. Már abban a pillanatban különleges kapcsolat volt közöttük. Jan érezve a vér kötelékét akkor este vérével megmentette és a vérvonalába emelte, azóta elválaszthatatlanok.

Néhány perc várakozás után levette a kezét a szájáról, megragadta a csuklóját és olyan észrevétlenül ahogy csak lehetett, kiosontak a kastélyból. Átvágtak a kastélyt körülvevő erdőn, bepattantak a kocsiba és a városig meg sem álltak. Egy általuk rég ismert környékre mentek, ahol Lucian vérvonalának egy kis kolóniája élt egymással harmóniában. Az ottani egyik régi és romos templom parkjában álltak meg, ahol Carlos jelzett a környéket szemmel tartóknak, hogy minden rendben.

Az egyik falnál végre megálltak. Jan csak most kezdett magához térni a sokkból. Azt hitte csak képzelődik. A férfi mégegyszer utoljára körülnézett, majd odament hozzá és végigsimított az arcán.

- Carlos! - ölelte magához, amint ráeszmélt, hogy nem álmodik.
- Most már itt vagyok. - próbálta nyugtatni a lányt.
- Nem úgy volt, hogy Norvégiába mész? - értetlenkedett Jan.
- Te fontosabb vagy. Frank ment helyettem. - válaszolta Carlos.

Amint lazítottak az ölelésen, Jan szemében könnyek gyűltek, mert tudta, hogy Lucian felelősségre fogja vonni társát, amiért módosított a terven és inkább átadta a feladatát egyik nagybátyjának, Frank-nek. Carlos tudta mi jár a lány fejében, és készen is állt vállalni a következményét annak, hogy megtagadta, amire Lucian kérte, de csak azután, hogy itt végeztek és visszamentek Los Angeles-be. Remegő kézzel törölte le a lány könnyeit és hogy megnyugtassa egy apró és hosszú puszit lehelt a lány ajkaira. Berögzött szokás volt ez náluk, amit a vérvonalon kívüliek mindig is irigyeltek.

- Carlos, miért? - kezdte el, de a férfi rátette a mutatóujját a szájára.
- Nem Lucian az, akinek felelek. - válaszolta, majd ismét szorosan magához ölelte. - Lassan ideje lenne visszamenned, már biztos keresnek. Ha valami baj van....
- Tudom. - szakította félbe a lány.

Néhány pillanatig még nézték egymást, majd a lány elindult. Valami nagy baj készülődhet, ha Frank és a többiek megtagadták, amit Lucian kért tőlük és most akik csak tehették, itt vannak. Jó érzés volt, hogy nem kellett Hide-től függenie teljesen. A családjáért képes lenne még akár Lucian-nel is szembefordulni, ha arra lenne szükség.

Alig fordult ki az egyik háztömbből, mikor meglátta, ahogy Kai közeledik felé mosolyogva és írtó szexisen. Szinte azonnal tudta, hogy a fiú akar valamit, mert elárulta a huncut mosolya. Nem várta meg, amíg odaér, hanem azonnal futni kezdett, mert tesztelni akarta a fiút mit hajlandó megtenni azért, hogy elérje amit akar, ő pedig kiélhette a szokásos kíváncsiságát.

Kihasználta rafináltságát és rejtőzködő képességét, amit sokan úgy irigyelnek tőle, hisz mikor magányra vágyott, úgy el tudott tűnni még a családja elől is, hogy képtelenség volt megtalálni, még Carlos-nak is.

Befutott egy utcába, elrejtőzött a sötétben és várt. Kai hamarosan meg is jelent és őt kereste, ő pedig felmászott az egyik ház tetejére, hogy onnan tarthassa szemmel. Imádta, amikor az adrenalin elöntötte és ilyenkor tudta lemérni a korlátait. Kai kitartása szinte már lenyűgözte, és amikor már közel volt hozzá, gyorsan tovább állt, a fiú nemsokkal volt lemaradva tőle.

- Bújj elő. - csalogatta Kai a lányt.
- Keress meg. - mondta játékosan.
- Gyere elő vagy különben... - fenyegetőzött Kai.
- Különben mi lesz? - incselkedett vele a lány.

A közelből egy fiatal nő sikítása hallatszott, majd mindent betöltött a friss vér bódítóan édes illata. Jan képtelen volt megállni, hogy ne eredjen a nyomába. Mikor odaért egy vámpírt látott a nő felé tornyosulni, aki össze-vissza karmolta és harapta szegényt. Hagyta, hogy elöntse a harag és rátámadott a férfire, majd intett a nőnek, hogy fusson. Miután magukra maradtak, Jan egyetlen mozdulattal lyukat ütött a vámpír mellkasába, kivette a szívét és az utolsó cseppig is kiszívta a benne lévő vért.

Mielőtt magához tért volna a bódulatból, Kai már el is kapta. A falnak szorította, kezeit felnyomta a feje fölé és olyan közel hajolt, amennyire csak tudott. Néhány pillanatig mélyen egymás szemébe néztek, majd egymásnak estek. Ajkaik egymásba martak, testüket pedig nem lehetett megállítani. Hangos nyögések hagyták el a szájukat, mikor Kai végre mélyen a lányban volt. Kai ajkai levándoroltak a lány szájáról a nyakára. Úgy megszívta érzékeny bőrét, hogy kiserkent a vére, ő pedig örömmel nyalogatta le minden cseppjét. Idővel egyre halkuló nyögések töltötték meg az elhagyatott kis utcát.

Miután végeztek, Jan-nek arra sem volt ereje, hogy a saját lábán sétáljon, csak hagyta, hogy Kai az ölébe vegye és néhány perc múlva beüljenek a kocsiba. Halványan még érzékelte, ahogy a fiú befekteti az ágyba, majd megadta magát az álomnak és minden zaj megszűnt körülötte.

2012. november 19., hétfő

Vérédes Játékok 1.fejezet 3.rész

Arra ébredt, hogy kopogtatnak az ajtaján. Az óra este tízet mutatott. Alig van húsz perce van, hogy összeszedje magát és csatlakozzon a többiekhez. Gyorsan átöltözött, megfésülködött és az ajtóhoz ment, hogy kinyithassa. Mikor az ajtó kinyílt, Chanyeol és néhány lány állt előtte.

- Hello, szép hölgy. - integetett neki a fiú.
- Hello. - nézett rá kérdően.
- Csak elkísértem a lányokat, de már megyek is. - köszönt el tőle.

A fiú által említett lányok alaposan megnézték őt maguknak. Szerintük pont alkalomhoz illően volt felöltözve, de a haját feltűzték, hogy mégjobban hozzáadjanak a lány által keltett hatáshoz. Míg az utolsó simításokat végezték rajta, ő gondolatban azon a csókon járt, amit nem olyan régen Kai-tól kapott, mikor felvitte hozzá a csomagokat. Belepirult az emlékekbe. Nem! Az nem lehet, hogy máris szerelmes! Sokkal inkább a nyugodtabb és kedvesebb Chanyeol-t tudta elképzelni, mint szeretőt. Akkor miért jár mégis Kai-on az esze?

Arra lett figyelmes, hogy ismét magára hagyják. Eszébe jutott, hogy a fiú maradandó nyomot hagyott a nyakán, mikor megszívta azt, így kivett a táskájából egy termoszt és belekortyolt. Képtelen volt visszafogni magát, kis híján a folyadék felét itta meg, de még szerencsére időben állt meg. Valószínűleg Kai csak azért tudta elcsábítani, mert szomjas volt és az ő állapotában olyankor bármi megtörténhet. Most már sokkal jobban érezte magát és a gyengesége is elmúlt.

Készen állt a vacsorára és a lilás folt is eltűnt a nyakáról. Még egyszer sóhajtott és elindult az ajtó felé. Mikor kinyitotta, egy ismeretlen fiú várta őt. Hihetetlenül bizalomgerjesztő aura vette őt körül és amikor kilépett, elmosolyodott és meghajolt. Ő is ugyanígy tett. Miután bezárta az ajtót, a srác felkínálta a karját, hogy megkarolhassa, amit egy édes mosollyal díjazva el is fogadott. Egy rövid ideig csendben mentek, majd végül kísérője megszólalt.

- Igazán csinos ma este, kisasszony. - dícsérte meg a fiú.
- Köszönöm. - mosolyodott el.
- A nevem Kris és állok bármikor szolgálatára. - mondta.
- Én Jan vagyok és vigyázz mit ígérsz. - nevetett, miután bemutatkoztak egymásnak.

Ez a fiú annyira más volt. Sokkal kedvesebb és udvariasabb, mint akikkel eddig találkozott, bár Chanyeol-lal nem sokat beszélt.
Egészen az ebédlőig csak mosolyogtak egymásra, nem csoda, hiszen még eddig nem is találkoztak, de nem is volt rá szükség. Enélkül is megértették egymást. Mikor az ajtó kinyílt, egy idősebb férfi jelentette be őket, hogy megérkeztek a vacsorára. Amint beléptek, mindenki meghajolt előtte. Már gyerek korában meg kellett szoknia ezt a bánásmódot, hiába volt ellenére. Ő is meghajolt. A fiúk közül kevesen tudták ki is ő valójában.

Kris kihúzta a széket az asztal másik oldalán, a mesterükkel szemben és beljebb tolta, miután helyet foglalt, majd leült a bal oldalára. A jobb oldalán legnagyobb meglepetésére Chanyeol ült. A klán fejének jobbján Kai, balján Suho, és a többiek ültek. Végigmérte mindegyiket.

Kai ugyanazokkal a vággyal teli szemekkel nézett rá, mint korábban, mégis igyekezett leplezni és érdeklődve figyelte mesterük arcát nem-e veszi észre, de az csak csendben nézte a fiúkat. Néhány pillanat múlva könnyen elszakadt a fiú szemeinek égető vonzásától és inkább a mellette ülő két fiúra koncentrált.

Chanyeol feltűnés mentesen figyelte a lány minden mozdulatát. Teljesen magával ragadta a kisugárzása, nem csoda, hisz a Hatcher klán tagjai mindenkit elbűvölnek. Szerette volna megtudni mire gondol éppen, de még mielőtt megszólalhatott volna, a lány megfogta a kezét az asztal alatt és alig láthatóan intett, hogy nem jött még el az ideje ennek. A lány tudja mire gondol vagy mit akar tenni? Ez hogy lehetséges? Csak egyetlen módon, mégpedig akkor, ha ő is olyan, mint ők.

- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat. - mondta a férfi.
- Régen találkoztunk, Hide. - mosolygott a lány.
- Tíz év hosszú idő. - kacsintott rá.
- Miért engem hívtál és nem Lucian-t? - tért a lényegre Jan.
- Mert szükségem van a segítségedre. - mondta ezúttal komoly hangon.

Mindenki a férfire nézett, de nem mondtak semmit. Chanyeol szemei elkerekedtek, amint meglátta a lány arcán a magabiztos mosolyt. Tudni akarta ki ez a lány és mi köze van a mesterükhöz, mégsem mert megszólalni, mert félt, hogy később felelnie kellesz érte.

- Hadd mutassam be a fiúkat.A jobb oldalamon Kai, mellette Baekhyun, Sehun, Lay, Tao. A bal oldalamon Suho, Luhan, Chen, Do, és Xiumin. Chanyeol-t és Kris nyilván már ismered. - sorolta fel őket a férfi.

A férfi intett a komornyiknak, aki pincéreket bevezényelve szolgálták fel az ételeket. Az előétel egy finom zöldségleves volt, ami után mind elégedetten sóhajtottak fel. A főétel egy omlós és nagyon ízletes pecsenye volt, egy mesés salátával és a desszert egy ínycsiklandó krémes süti, gyümölcsszósszal és gyümölcsdarabokkal a tetején.

A vacsora után mindannyian elégedetten és jól lakottan ültek tovább. A férfi ismét intett a komornyiknak, mire az a pincérekkel néhány kancsóval és pohárral tért vissza és miután felszolgálták, visszavonultak a konyhába, hogy ők nyugodtan megihassák. Amint megérezte az ital illatát, nem teketóriázott sokat és azonnal belekortyolt. Hiányzott neki ez az íz. A vér édes íze. Együtt élvezték ki minden cseppjét pont úgy, ahogy otthon is tették.

Nemsokkal azután hogy mindennel végeztek, a férfi elbúcsúzott tőle és visszavonult, hogy felfrissítse magát, mielőtt elhagyja estére a kastélyt. Chanyeol és Kris kísérték vissza a lányt a szobájába, hogy átöltözhessen valami kényelmesebbe, mivel a vörös hajú srác titkon tervezett valamit csak kettőjüknek. Udvariasan elbúcsúztak tőle, ő pedig bement a szobájába.

Kis idő múlva már készen is állt az esti felfedező útra, hogy bebarangolhassa a kastély minden egyes zugát. Halkan nyitotta ki az ajtaját és olyan halkan surrant ki, amennyire csak tudott egy ódon kastélyban. A folyosókat járta be először, minden centiméterét rögzítve agyában, hátha futnia kell, nehogy eltévedjen. Gondolatai teljesen elterelődtek a folyosók unalmas hangulatáról és inkább csak a fiúkra gondolt. Bárcsak Kai vagy Chanyeol ott teremne a semmiből, hogy néhány gyengéd csókot lopva vezesse vissza a szobájába vagy vinné ki a kertbe a falak közül.

Ahogy közeledett az egyik elágazáshoz, észre sem vette, hogy figyelik. Egyik legrosszabb tulajdonsága az volt, ha egyedül volt és nem fenyegette veszély, mélyen a gondolataiba merült. Hirtelen egy kar nyúlt ki érte, húzta be a sötétbe és egy tenyér tapasztotta be a száját, megakadályozva abban, hogy egy hangot is kiadjon a száján. Kikerekedtek a szemei, ahogy meglátta maga előtt az ismerős arcot.




2012. november 18., vasárnap

Vérédes Játékok 1.fejezet 2.rész

Ahogy belépett a fürdőbe, az ajtótól néhány lépésre jobb oldalon egy hatalmas kád helyezkedett el, balra a wc és mosdó egy nagy tükörrel, rögtön szemben pedig a zuhanyzókabin. A kád szélén egy vázában virágok, a falon törölköző, és minden más, amire csak szüksége lehetett. Felkapott egy törölközőt és lassan odasétált a zuhanyzóhoz. Megnyitotta a csapot és hagyta, hogy a meleg víz gőze beszállja a fürdőt, amíg ő levetkőzik. A ruháit a kád másik szélére hajtogatta és egymásra tette, a törölközőt pedig a zuhany melletti tartóra tette, majd belépett.


Elégetten sóhajtott fel, amikor a víz a bőréhez ért. Egy hosszú és fárasztó nap után egy forró zuhany mindig elűzte az aznapi fáradtságát és közben relaxálhatott. A kezébe vette a cseresznyefavirág illatú tusfürdőjét, amit mindig magával visz, ha utazik és nyomott a kezébe egy keveset. Ettől az illattól szinte azonnal megnyugodott. Nem siette el a zuhanyzást, többnyire csak áztatta magát, elmerülve a gondolataiban és az emlékeiben. Lehunyta a szemét és élvezte, ahogy a víz masszírozza a bőrét. Így telt el néhány perc.

Felfrissülten lépett ki a zuhany alól, megtörölközött és magára tekerte a törölközőt, magához vette a ruháit és a szobájába ment. Most vette észre mennyire szép volt. A szoba hangulata számára romantikát és nyugalmat sugárzott, valószínűleg amiatt, hogy minden egyes  kiegészítő összhangban volt a falak színével és a bútorokkal. Minden világosbarna és krémszínben pompázott. Nagyot sóhajtva lépkedett az ágyhoz, letette rá a ruháit és leült.


Bal kezével a homlokát dörzsölgette, fejfájása még mindig nem akart elmúlni. A táskájában van néhány fájdalomcsillapító, ami orvosolhatja a bajt. Lenyúlt az ágya mellé, előkotorta belőle a gyógyszert és a fürdőbe ment, hogy bevegye. A tükörbe nézve eszébe jutott, hogy még mindig csak egy szál törölközőben flangál és nem lenne jó, ha bárki is meglátná, pláne ha az a két srác, akik egészen idáig kísérték. Még mindig érezte, ahogy a fekete hajú srác, akit a másik Kai-nak nevezett, a kezét fogja, amitől szíve egyre gyorsabban kezdett dübörögni a mellkasában. Szaggatottan kezdett lélegezni, ahogy felidézte a fiú arcát.

Megrázta a fejét és visszament a szobába, ám arra még a legmerészebb álmaiban sem gondolt volna arra, ami akkor abban a pillanatban érte. A fiú, akire az imént gondolt, ott állt a szobájának ajtaja mellett és őt nézte. Hirtelen se köpni se nyelni nem tudott, csak meglepetten állt és őt figyelte. Minden erejét össze kell szednie és megkérdeznie mit akar vagy el kell küldenie, mert nem lesz jó vége. Nem hitte, hogy képes lenne uralkodni magán, ezért nem törődött azzal, milyennek fog hangzani, de elküldi őt.

- Mit keresel itt? - kérdezte a lány határozottan.
- Behoztam a csomagjaidat. - válaszolta, miután érzékien végignyalt ajkain.
- Köszönöm. Nem úgy volt, hogy Chanyeol hozza fel őket? - kérdezte kissé remegő hangon.
- De igen, csak közbejött neki valami. - mondta Kai.

 Teljesen elfelejtette, hogy még mindig törölközőben van, annyira vonzotta Kai tekintete.

A fiú képtelen volt ellenállni. Az utolsó csomagot is letette a földre és lassú léptekkel, hihetetlenül érzékien közeledett felé, teljesen fogva tartva a lány tekintetét. Ezt már korábban is meg kellett volna tennie, mikor titokban figyelte őt, valahányszor csak Los Angeles-ben jártak a Mesterével. Ha akkor enged a kínzó vágyának, a lány most odaadóan simulna hozzá és hagyná, hogy azt tegye vele, amire annyira áhítozik.

Mielőtt odaért volna hozzá, a lány a kandallóhoz ment, ahol a kezeit melengette a ropogó tűz melegében. Tudta, hogy nagy bajba kerül, ha most engedelmeskedik az ösztöneinek és annak a kínzó vágynak, ami évek óta megőrjíti, de nem tehetett mást. Amint odaért hozzá, megragadta az egyik csuklóját és a falnak nyomta, hogy meg se tudjon mozdulni, úgy nézte a lányt. Közel hajolt a nyakához, mélyen beszívva az illatát. Ajkait gyengéden a nyakára tapasztotta, erősen megszívva azt, úgy, hogy miután eltávolodott tőle, sötét lilás foltot hagyott rajta.

- Annyira finom illatod van. - suttogta vággyal teli hangon.

A lány nem válaszolt semmit, igazság szerint nem is kellett, mert kiolvasta a szemeiből, hogy ő is akarja, akárcsak ő maga. Gyengéden csókolta meg a lányt, aki azonnal válaszolt is rá. Felbátorodva olyan szenvedélyesen vette birtokba a lány ajkait, hogy képtelen volt abbahagyni az ízlelgetését. Amilyen gyorsan csak tudta, levette a pulóverét és letolta a nadrágját, de még mielőtt tovább mehetett volna, egy számára ismerős hang ütötte meg a fülét.

Utálta, amiért a többiek folyton rosszkor zavarják meg, de ez náluk már berögződött rossz szokás volt, inkább abbahagyta a mérgelődést, gyorsan felöltözött és kilopakodott az ajtón. Azt hitte, hogy a másik már elment, de amint kilépett az ajtón, rögtön beleütközött.

- Hát te mit csinálsz? - kérdezte mélyen búgó hangján a másik.
- Kris! Én csak a csomagjait hoztam fel. - válaszolta Kai.
- Akkor most hagyjuk pihenni. - mondta, miközben elhúzta őt magával.

Miután a két srác hangja egyre távolabbról hallatszott, ő kezdett magához térni. Nem hitte el, hogy így megadta magát a fiúnak, bár tény, hogy régen nem volt senkivel, de ez azért durva, hogy szinte odaveti magát az első srácnak, aki igazán megtetszik neki. Ez nem fordulhat elő mégegyszer! Ha legközelebb találkoznak, hűvös marad vele és nem engedi, hogy letámadja. Ezzel a gondolattal a fejében ment az ágyhoz, visszavette a ruháit és lefeküdt az ágyra, hogy aludhasson egy kicsit, mielőtt lemegy vacsorázni.


2012. november 17., szombat

Vérédes Játékok 1.fejezet 1.rész

Fáradtan, hatalmas fejfájással küszködve állt a reptér közepén, csomagjaival a kezében, miközben elveszettnek érezve magát nézte a körülötte igyekvő emberek sokaságát. Szomorúan vette tudomásul, rá nem vár senki. Átgondolta a lehetőségeit: vagy vár még egy kicsit hátha késnek azok, akiket érte küldtek vagy megrázza magát, elindul a kijárat felé, kint fog egy taxit és azzal megy el egészen a Draken kastélyig, esetleg odamegy az egyik pénztárhoz, megkéri módosítsa a jegyét és elindul haza. Legszívesebben az utolsó lehetőséget választotta volna, de nem okozhat csalódást a családjának, mert megígérte, hogy tiszteletét teszi az egyik szövetséges klán fejénél, mert az találkozni akart vele.

Gondolkodás nélkül elővette a mobilját, hogy felhívhassa egyik ottani barátját, megkéri, hogy vigye el a kastélyba és míg rá várakozik, keres egy büfét, hogy ehessen valamit. Mielőtt megtehette volna, eszébe jutott, hogy kikapcsolta indulás előtt. Semmi kedve nem volt szórakozni vele, inkább zsebre vágta és beült az egyik büfébe. Néhány perc múlva elégedetten ment vissza. Megállt az egyik pénztárnál és körbenézett. Még mindig senki.

Hatalmasat sóhajtva kapcsolta be a telefonját és miután beírta a kódot, azonnal üzenetek tömkelege jelent meg. Amint felnézett, meglátott két srácot, ahogy megálltak az előtér közepén és kétségbeesetten kapkodták a fejüket, hogy megtalálják azt, akit éppen keresnek. Kinézett az ablakon. Már sötét volt. Eleget várt, inkább fog egy taxit és odamegy.


Mikor elindult, a két srác mosolyogva lépett oda hozzá, egyikük elvette tőle a csomagokat, a másik megfogta a kezét és elindultak kifelé. Nem kérdezett semmit, csak tette, amit kértek tőle. Amúgy sem volt kedve társalogni. Egy fekete limuzinhoz vezették, ahová a kezét fogó sráccal azonnal be is szállt, míg a másik a sofőrrel a csomagtartóba tették a cuccait, majd ő is csatlakozott és elindultak. Alaposan szemügyre vette őket. Egész úton csendben ültek a kocsiban egymást figyelve. Lenézett az ölébe. A fiú még mindig fogta a kezét és egyetlen percre sem engedte el még akkor sem, mikor megigazította a haját. Kivette a vállán lévő táskájából az innivalóját, de képtelen volt kinyitni egy kézzel, így csak az ölében pihentette.

- Ugyan már Kai, legalább addig engedd el a kezét, ameddig felbontja az innivalóját! - szólt hozzá a másik, nyilvánvalóan megunva a lány tehetetlenségét.

A mellette ülő felé fordult, kezét az ölében lévő palack kupakjára helyezte és felbontotta neki. A lány szemei először meglepettséget mutattak, majd miután a fiú levette róla a kupakot, ő megköszönte és belekortyolt az italba. Egész végig iszogatott, majd azután, hogy végzett vele, a szemben ülő srác elvette az üres palackot és kidobta a szemetesbe. Mire felocsúdott, megálltak és a fiú ismét húzni kezdte magával. Amint beléptek a kapun, meglátta a misztikus hangulatban elé táruló kastélyt.






Csendesen sétáltak egymás mellett egészen a hatalmas hallig, ahol magára hagyták. Ámulatba ejtő volt. Mindenhol festmények, szobrok, vele szemben a lépcsők faragott korlátokkal és a szoba közepén egy gyönyörű kandalló volt, amiben ropogott a tűz. Engedett a csábításnak és odament, hogy gyönyörködhessen a látványban. Ujjaival lassan végigsimított a kandalló feletti kőből kifaragott angyalkákon.

- Hát te mit csinálsz? - szólt hozzá egy ismeretlen hang.
- Bocsánat, csak a faragásokat csodáltam. - válaszolta.
- Gyönyörűek, igaz? - kérdezte a srác ezúttal lágyabb hangon.
- Igen. - mosolyodott el, miközben újra végigsimított rajtuk.

Annyira elmerült benne, észre sem vette, hogy a srác, akivel az imént beszélt, már ott áll mellette és őt nézi. Nem bírt magával, szemügyre kellett vennie a lányt most, hogy csak ketten vannak a szobában. Élesen szedte a levegőt, ahogy a kezeit nézte, amik az angyalkákon simítottak végig lehelet finoman, nehogy megsértsék őket. Kicsivel később megállapodtak résnyire nyitott ajkain. Szeretett volna beléjük kóstolni, de addig nem teheti, míg a lány nem találkozott a klán fejével, akit ők csak mesternek szólítottak.

- Suho! - szólt hozzá a vörös hajú srác.
- Chanyeol! Hát te hol voltál? - kérdezte tőle a Suho-nak nevezett srác.
- A mester megkért, hogy intézzek el neki valamit. - válaszolta.

A következő pillanatban egy komornyik sétált le a lépcsőn és kérte, hogy kövesse, Chanyeol úrfi majd felviszi a csomagjait. Meghajolt és követte a férfit, aki egy szobába vezette be, hogy pihenhessen vacsora előtt. Miután mindent elmondott, amit kellett, magára hagyta. Nagyot sóhajtva ment be a fürdőszobába. Szüksége van egy meleg zuhanyra, mielőtt pihenni menne.